Sünjeink története

2012.06.28-án fényes nappal egyetemista gyermekem észrevett a kerti úton egy erősen legyengült fekete pofijú pici sünt, amint ott gubbasztott.
Nem kellett nekem sem több, azonnal befogtuk, mert egy ekkora jószág normális esetben fényes nappal nem garázdálkodik egyedül.
Párom azonnal házikót készített nek ládából - tetején ráccsal, adtunk neki kutyatápot, és azonnal felhívtam Orsit, a sünös honlap gazdáját, hogy : "S.O.S. sünt találtam! Hogy kell helyesen nevelni?!" - a kapott instrukciók alapján el is láttam a kis tüskegombócot, aki szemmel láthatóan élvezte a biztonságot.
Este lestük sünmamát, de a föld nyelte el, nem kereste a kicsit, így nálam maradt.
Másnap délelőtt anyukám szólt, hogy látta a sünimet a kertben, a hangyabolynál bóklászik. Te jó Ég! Ez egy másik! Kesztyű fel, futás befogni... majd fejvakarás, ugyanis az 1 az 4 volt valójában... futás vissza, láda is kell! Befogtuk őket, és egyesítettük a bökős-családot.

Azóta nálam vannak, cicatápot, száraztápot, tojást, cicatejpótlót esznek, és tengernyi liszkukacot és gyászbogárlárvát. (Ahhoz képest, hogy eddig rovarfóbiám volt, jelenleg lisztbogarat is tenyésztek eleségnek, és izgalommal várom a bogarak kikelését - már 4 példány van!!!! Lesz saját liszkukacom!)
Befogáskor a sünik 10-15 dkg-sak voltak, 2011.07.17-re elérték a 30 dkg-t
Kb. még egy hónap, és megduplázzák a súlyukat, akkor szabadon engedhetőek.
Hogy mérni lehessen őket korrekten, mindegyik kapott egy színcsíkot a hátára festékkel, ami nem károsítja őket. Így nevet is kaptak: Zöldi, Lilla (lila csík) Rózsa (rózsaszín) Kéki (kék csík) és Aranyka a ragyogó színarany csíkjával.
A ládát, amiben laktak, közben kinőtték, így egy 2x2m-es új sünkifutót kaptak, aminek alja faforgács és száraz fű keveréke. Nagyon tetszik nekik,  sokat kóborolnak benne, a bepottyanó rovarokat is rendre levadásszák. Nem kis rémületemre a darazsakat is..:)))
Ügyelek arra, hogy nagyon ne legyenek nagyon kezesek, hisz vadon fognak élni.
A hangomra minden esetre előbújnak, hisz "ez a hang liszkukacot terem." - hiába, a pavlovi reflexek... :P :D
Természetesen a sünös csapattal és Orsival folyamatos a kapcsolattartás. Jó csapat! Köszönöm!:)))

Bp. 2012. 17.18. Bódi Zsuzsa, egy boldog "sünmama" beszámolója.