Passzív időszak avagy téli álom

Tapasztalataim alapján biztosan állíthatom, hogy minden sünnek szüksége van pihenő időszakra valamilyen módon! Ennek mélysége és intenzitása nagyban függ az adott fajtól, de meghatározó lehet benne a tápláltsági fok és az életkor is. Tévedés azt hinni, hogy az afrikai származású sünök a tél hiánya miatt, természetes élőhelyükön egész évben aktívak maradnak. Ők is beiktatnak egy vagy akár több pihenő szakaszt, de náluk nyilván nem a lehűlés, hanem a táplálékhiányos időszak váltja ki ezt. Ezért aztán az ő esetükben nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett téli álomról sem. Fogságban való gondozásukkor azonban (a mi éghajlatunkon) ezek a fajok is az európai sünhöz hasonló módon télen tartanak pihenő időszakot, ilyenkor passzívabbak ( többet alszanak és kevesebbet esznek ). A telet nem csak a külső hőmérséklet lehűlésén, hanem a fény és páratartalom viszonyok változásából is érzik, így fordulhat elő, hogy sünjeink folyamatos táplálás és állandó hőmérséklet mellett is passzívak lesznek. A pihenő időszak tehát természetes igénye minden sünnek, csak más-más módon. Egészséges és jól fejlett állatok esetében nincs miért aggódnunk, de mindenképp szükséges felügyelnünk a folyamatot! Beteg, gyenge és alulfejlett illetve fiatal sünök általában még részlegesen sem alszanak mélyálmot, ha mégis az gondot jelez és rájuk nézve akár végzetes is lehet !

A különböző fajoknak nemcsak gondozás, hanem a pihenés terén is mások az igényei. Van azonban néhány sajátosság, ami alapján felismerhető náluk a hűvösebb hónapokban, egészséges módon bekövetkező passzivitás:

- Még SÜNTANREKEK esetében sem beszélhetünk valódi téli álomról, mert ők is a táplálékhiányos időszakokhoz idomulnak a természetben, de az ő mélyalvásuk hasonlít a legjobban ehhez. Náluk a mélyalvás bekövetkezte még fogságban is elengedhetetlen a sikeres szaporodáshoz és az életben maradáshoz! Az időjárástól függően, valamikor szeptember táján elkezdődik a felkészülés, ilyenkor már passzívabbak és csak alig esznek. Októberben már nem igen táplálkoznak, de inni még isznak, illetve az idejük nagy részét alvással töltik. Az idősebb állatoknál előfordul, hogy már ekkor hibernálódnak (a testhőmérséklet lehül, a légzés ritkul és felületessé válik), de a fiatalabbak rendszerint csak később, bár enni már ők sem esznek. Általánosan jellemző, hogy a nagyobb súlyt elért tanrekek alszanak el előbb. A mélyalvást nem szabad megzavarnunk náluk, mert az ébresztéssel létfontosságú energiát veszítenek, így a túlélésüket veszélyeztetjük vele! Segíteni azzal tudjuk őket, hogy lakóhelyükön pár fokkal csökkentjük a hőmérsékletet (ideális a nappali 23-24°C és az éjszakai 21-22°C) és mindig teszünk be nekik száraz tápot és friss vizet, ha időnként mégis felébrednének. Február végétől fokozatosan emelhetjük a hőmérsékletet, így tanrekjeink lassan újra aktívvá válnak.

- FÜLES SÜNÖKRE jellemző pihenési forma a részleges mélyalvás, melynek lényege, hogy egy-egy ébren töltött napot meghatározott rendszerességgel követnek az alvással töltött napok, melyek gyakorisága a pihenő-időszak végéig változatlan marad. Ilyenkor a sünök még táplálkozni sem kelnek fel, életfunkcióik a minimálisra csökkennek, légzésük felületessé válik. Nagyon jellegzetes, hogy a mélyalvásból ébredő sünök csak lassan válnak újra aktívvá, maga a folyamat percekig, de akár órákig is tarthat. Ezzel ellentétben a normális módon alvó sünök, ébresztés esetén is másodpercek alatt aktivizálódni tudnak. A folyamat alatt meglehetősen ijesztő látványt nyújtanak, mert súlyosan beteg sün benyomását keltik: ébredés közben remegnek, mozgásuk lomha, járás közben tántorognak, sőt el is esnek. Fontos, hogy ilyenkor ne adjunk nekik enni, mert félrenyelhetik az ételt és megfulladnak! A leghelyesebb, ha nem avatkozunk be, hanem kivárjuk az ébredés végét!
Nem minden füles sün alszik részleges mélyálmot, de az idősebb és súlyosabb, egészséges példányokra általában jellemző szokott lenni. Beavatkoznunk nem kell, sőt az ébresztgetéssel csak ártunk! Segíthetünk nekik azzal ha alvásukat felügyeljük és az aktív napokon energia dúsabb táplálékot adunk. Esetleg naplót vezetünk róluk, így rögtön látjuk ha a rendszerességben változás áll be náluk. Normális esetben a füles sünök nem alszanak tovább 1-2 napnál. Ha a mélyalvás mégis nagyon kitolódna, akkor szükségessé válhat egy kíméletes ébresztés is. Érintsük meg és halkan beszéljünk hozzájuk vagy óvatosan vegyük ölbe őket. Erőltetni és siettetni az ébredést csak akkor szabad, ha a sün egyáltalán nem mutat életfunkciókat! Ebben az esetben haladéktalanul meg kell kezdeni az újraélesztését (rázással, lengetéssel)! A 3 napnál hosszabb ideig tartó alvás már problémát jelenthet! De nem azért mert a sünök később esetleg nem tudnának maguktól felébredni vagy nem elegendőek a tartalékaik ehhez, hanem mert ilyenkor mindig fennáll az önmérgeződés veszélye is, ami súlyos sőt életveszélyes állapotot jelent. Minden egészséges és tartós mélyalvás alapfeltétele, hogy elalvás elött a belek maradéktalanul kiürüljenek, és ne legyenek bennük felszabaduló méreganyagok amik terhelnék a szervezetet. Márpedig a részlegesen alvó sünök ilyesmire nem fordítanak gondot és egy-egy kiadósabb vacsora után elalszanak ismét.

- FEHÉRHASÚ SÜNÖK esetében téli álomról egyáltalán nem beszélhetünk, de némelyikük időnként részleges mélyálmot alszik. Ha ez egészséges, normális súlyú felnőtt állatok esetében következik be, akkor aggodalomra semmi okunk, feltéve, hogy a sün rendszeresen és magától ébred! Fehérhasú sünök részleges mélyalvására is a füles sünöknél leírtak érvényesek. Az esetek túlnyomó többségében viszont, a téli passzivitás náluk csupán lustaságot, aluszékonyságot és étvágytalanságot jelent.  Segíthetünk nekik azzal, ha pihenésükhöz nyugodt feltételeket biztosítunk és kiadósabb táplálékot adunk. Célszerűen nem erre az időszakra tervezünk kölyökáldást náluk, hanem kivárjuk míg újra aktívak nem lesznek.

Pár szó a mentett, lakásban teleltetett KELETI SÜNÖK alvásigényéről:
Mivel mentenünk a kis súlyú (600 gramm alatti) kései kölyköket vagy a sérült állatokat kell, értelemszerűen és adottságaikból adódóan ők ebben az állapotban nem aludhatnak téli álmot. Ha viszont elérik a biztonságos átteleléshez szükséges súlyt (minimum 700 gramm) vagy egészséget, akkor hűvösebb, de zárt helyen (pl. pince) nyugodtan hagyhatjuk aludni őket. Ehhez szükség van egy biztonságos dobozra vagy ketrecre, bőséges almozásra (forgács, fűapríték, száraz falevelek) és alvókuckóra. A kuckót nem kell kibélelnünk, ezt megoldják a sünik maguk a felkínált anyagokkal. Ebben az esetben is folyamatosan legyen előttük száraztáp és friss víz, arra az esetre ha felébrednek. Fontos, hogy ne tegyük ki hirtelen hőmérséklet változásnak és rendszeresen ellenőrizzük alvás közben őket. Előfordulhat, hogy a megfelelő súly elérése ellenére sem akarnak elaludni, ilyenkor inkább vigyük vissza fűtött helyre ahol komfortosabban áttelelnek.