Madagaszkári kis süntanrek (Echinops telfairi)

 

Ismertető jegyek: Alapvetően két színváltozata létezik, az elterjedtebb rózsaszín bőrű-barna tüskéjű és a ritkább szürke bőrű-világos tüskéjű. Testhossza 12-18 cm, testtömege pedig a tápláltsági állapottól függően 80-200 g között változik, a kifejlett nőstény nehezebb a hímnél. Külseje jellegzetes: apró szemek, cickányszerűen megnyúlt és mozgékony orr, karmos kapaszkodó lábak és kacsaszerű, farok nélküli hátsórész jellemzik.
A süntípusú tanrekek csoportjába soroljuk őket, de a valódi sünökkel nem állnak rokonságban (rendszertanilag közelebb vannak a lamantinokhoz és az elefántokhoz), táplálkozásuk és külső megjelenésük azonban HASONLÍT rájuk. A legősibb emlősfajok közé tartoznak. Bélcsatornájuk és vizeletkiválasztó rendszerük és ivarnyílásuk egy közös, kloákára emlékeztető bőrredőbe nyílik.

Elterjedése: Csak Madagaszkáron honos! Száraz erdőségek, sztyeppés területek, folyópartok lakója. Általában véve olyan helyeken fordul elő, ahol vízvételre van lehetősége.

Életmódja: Éjjel aktív, területhű, magányos állat, de előfordul lazább csoportokba verődve is. Agresszió csak az ivarérett hímek között fordul elő, a nőstények és kölykök gyakran együtt maradnak, még a passzív időszakban is. A túlzottan meleg illetve táplálékhiányos időszakokban egyfajta téli álmot alszik (a mi éghajlatunkon ez október és március közé esik), amelynek során anyagcseréjét redukálja, lassabban lélegzik, testhőmérséklete és szívfrekvenciája csökken. Testhőmérséklete (a hüllőkéhez hasonlóan) nagyban függ a környezettől, nem rendelkezik speciális hűtő-fűtő rendszerrel. Párzásra az aktív időszak elején, az ébredés után nem sokkal kerül sor. A vemhesség ideje 62-65 nap, az utódok száma 1-10 között változik. A kölykök gyorsan fejlődnek, de ivar és tenyészérettségüket csak az első életévük körül (hímek 9. hónap, nőstények 14.hónap) érik el. Fő tápláléka a sáskafélék és más rovarok, de a csigákat, férgeket, gyíkokat és földön fészkelő madarak tojásait is elfogyasztja.

Tartása/szaporodása: A kis süntanrekek rendkívül melegigényesek, csak zárt típusú ketrecben vagy terráriumban tarthatók. Fűtő berendezésről (hőlámpa, talajfűtés vagy melegítőkő) gondoskodni kell számukra, ami lehetővé teszi , hogy a terráriumban különböző hőfokú zónák jöjjenek létre. Az aktív időszakban ajánlott nappali hőmérséklet 26-28°C, az éjszakai pedig 20-22°C. A passzív időszakban mindkét napszakban néhány fokkal alacsonyabb hőmérsékleten érzik jól magukat. A relatív páratartalom 50% körül legyen náluk, ezt általában az itatóedényből elpárolgó víz is biztosítja. (Nem önitatót, hanem nyitott tálat használok)
Szeretnek és tudnak is mászni, ezért biztonságos "mászható" berendezési tárgyakat kell elhelyezni számukra. A természetben a homokban való "fürdőzéssel" szabadulnak meg az élősködőktől, így erről a lehetőségről is gondoskodnunk kell. Legmegfelelőbb erre a csincsilla- vagy apró szemű madárhomok. Célszerű a fűtőlámpát a homokozó fölé irányítani, mert szívesen melegszenek benne. Mivel általában ürítésre is a homokot használják, ezt gyakrabban kell cserélni, mint a terrárium többi részén lévő almot. (faforgács, fakéreg illetve száraz fűapríték) A süntanrekeknek az aktív időszakban van egy jellegzetes "pézsmaszaga", ezt azonban meg lehet szokni, sőt a homokhoz kevert macskaalommal mérsékelhető is!
Táplálásuk főbb vonalakban megegyezik a valódi sünökével, de bőséges gyümölcskiegészítést (alma, banán, dinnye) igényelnek. A téli álmot alvó tanrekek nem táplálkoznak, de időnként felébrednek ezért ilyenkor is mindíg legyen elöttük száraztáp és friss ivóvíz! A passzív periódusban nem szabad zavarni vagy ébresztgetni őket, mert ezzel jelentős mennyiségű energiát veszthetnek, szélsőséges esetben bele is haltatnak!

A sikeres szaporodáshoz elengedhetetlen a téli álom, az ebből felébredő állatok gyorsan visszanyerik normál testsúlyukat (rengeteget esznek, főként a nőstények), és 2-3 hét alatt nemzőképes állapotba kerülnek. Párzás közben a nőstények csipogó hangot hallatnak! A tapasztalatok szerint, a fogságban tartott süntanrekek vemhességi ideje rövidebb, 50-60 nap közé esik. A vemhes nőstények szülés elött fészket készítenek maguknak fűnyesedékből, faháncsból és papírdarabkákból. (Szálas anyagokat pl. széna, a biztonság kedvéért ne adjunk!) A szülés általában éjszaka kezdődik, de a folyamat meglehetősen hosszú, akár 24 óráig is eltarthat. A szülés utáni két hétben a nőstények rendkívül agresszívak, ha bolygatják őket, de kannibalizmust még nem figyeltek meg náluk. Bár a kicsikkel szemben rendszerint toleráns a többi felnőtt állat is, erre az időre az anya elkülönítése javallott, a problémák elkerülése érdekében. A kölykök születésükkor még csupaszok, de igen gyorsan fejlődnek, szemük a 9. nap táján nyílik ki. A 15. napon már szilárd életl is fogyasztanak, de anyjuk még kb. 5 hetes korukig szoptatja őket. 35 napos korukra már függetlenek és önállóak! A kis süntanrekek nemét nehéz meghatározni (külső nemiszervek hiánya miatt), egészen addig amíg szaporodóképes állapotba nem kerülnek: akkor külsejük és viselkedésük alapján elkülöníthetőeka nemek. A hímek szélesebb fejformája és szőrtelenebb a szemkörnyékük, valamint a szemük és az ivarzó nőstény által kibocsájtott "illatanyag" hatására bedagad és tejfehér váladékot termel.
A tanrekek az első telelésük elött nem érik el a tenyészétrettséget, de a következő szezonban már szaporodhatnak.

Felhasznált irodalom: Emlősök Ausztáliában és Arfikában / Magyar könyvklub