Tappancs

Tappancs, a Keleti Sün megmentésének története

Egy enyhe januári napon, kora este az úttest közepén láttam meg a pici sünit. Az úttesten próbált átmenni, több autó is átment fölötte, kis híja volt, hogy nem ütötték el. De mit keres egy sün az úton januárban? Gyorsan félreálltam az autóval, felkaptam és hazavittem. Tudtam, hogy a hazánkban honos sündisznó (Keleti sün) védett állat, s azt is, hogy ilyenkor javában téli álmot kéne aludnia.

Gyorsan körbenéztem az Interneten, s felvettem a kapcsolatot Vadkeri Orsival (Pirospont Sünöde), s ő megadta a válaszokat a kérdéseimre. Mivel a süni túl pici súlyú (332 gramm) volt, nem volt elég tartaléka, hogy kihúzza a tél végéig, a szabadban elpusztult volna akkor is, ha nem üti el egy autó. (Igazából nem is tudom, hogy bírta januárig?)

Nagy szerencséje volt, hogy a gondviselés épp egy süntenyésztő elé sodorta. Mivel épp volt szabad terráriumunk, van sünnek való eledelünk, így befogadtuk, hogy egy kicsit feltápláljuk, s ha már megerősödött, tavasszal visszaengedjük a természetbe. A TAPPANCS nevet kapta, mivel méretre akkora volt, mint a törpesünjeink (sőt némelyiknél kisebb is), a lába viszont sokkal nagyobb, mint a törpesünöké. Vicces, ahogy nagy lábain komótosan lépked, míg a törpesünik fürgén kapkodják apró lábaikat.
Ahogy hazahoztam, egyből betettük az üres terráriumba, tettünk elé Vitakraft süntáppal kevert macskatápot, lisztkukacot, meg vizet. Szerintem álmában sem gondolta, hogy ilyen jó helyre kerül, ahol ezek mind azonnal rendelkezésre állnak. Szegényke rögtön elkezdett enni, nem foglalkozott vele, hogy az egész család körülállja és nézi. Reggelre minden kikészített ételt megevett.

Másnap parazitamentesítés (atka-, bolha-, féregirtás) közben megharapta a férjemet, aki zokon vette, hogy micsoda hálátlan jószág, így köszöni meg, hogy pártfogásunkba vettük. Aztán megbeszéltük, hogy bár a süni nagyon édes, és mi alig várjuk, hogy a kezünkbe vegyük egy kis tutujgatásra, ő mégiscsak egy vadállat, aki korábban még valószínűleg nem is látott embert közelről, így persze, hogy védekezik, ha maceráljuk és bolhairtó szerekkel támadunk rá.

Tappancs a következő hónapokban igen jól érezte magát nálunk, mint vendég. Érdekes volt megfigyelni, hogy amint betettem bármilyen eleséget a terráriumba, azonnal előbújt, hogy egyen, függetlenül attól, hogy milyen napszak volt éppen. Kitűnő szaglásával álmában is megérezte az eleség szagát, s mivel a természetben is akkor kell ennie, amikor ennivalót talál – mert ugye a rovar nem fog rá várni – rögtön jött is. Mindent megevett, amit kapott, sőt a törpesüniktől reggel kiszedett maradékokat is rendszeresen elfogyasztotta „reggelire”. Egyedül a diszkontáruházból való olcsó macskatáp nem kellett neki, amivel bepróbálkoztam magas fogyasztása miatt, így maradtunk a korábbi szuperprémium eledelnél.
Márciusra, azaz két hónap alatt megduplázta a súlyát, és már 640 grammot nyomott.
Április vége felé, amikor már igencsak termetes volt, és az idő is jó volt már, egy kirándulás alkalmával magunkkal vittük, és szabadon engedtük.

Csornai Gabi
Tüskeböki Törpesün Tenyészet
http://www.torpesun.eu