Gombi története

2010.01.15-én délután találtam Gombit kint az udvar közepén az egyik kutyánk mellett összekucorodva. Talán a kutyák ásták ki - nem tudom - mindenesetre akkor már nem piszkálták. Valami rémlett a téli álmukról, nem találtuk meg, hogy honnan jöhetett, vagy áshatták elő.

Behoztam az előszobába, hogy megmutassam a lányoknak, míg nézegették egymást (akkor még lassan mozgott), én a neten kezdtem böngészni, hogy mit is kezdjünk vele, így találtam rá a honlapodra és közben jöttem rá, hogy ez a süni, bizony bajban van. Olvastam, hogy milyen fontos a súlya, így megmértük: 270g volt.

Ekkor fordultunk hozzád tanácsért. Kerestünk egy húsos ládát, az lett az otthona. Forgácsot tettünk alá és mivel olvastam, hogy szeretnek elbújni, mindig tettünk be egy-egy fakérget, ami alá elbújhatott. Féregtelenítettük, bolhátlanítottuk. Elsősorban száraz macskatáppal etettük, de kb. hetente 2-3x kapott főtt tojást, vagy lisztkukacot. A lisztkukacból eszméletlen mennyiséget bírt megenni! Próbáltunk csirke húst is adni, de sem főve, sem nyersen nem ette. Így maradtunk az előbbieknél. Az almát szívesen megeszi.  

Már sokszor láttam sünt, de ilyen „közelről” még nem ismertem egyet sem. Igazi élmény volt.

Én is sokszor hallottam már, hogy sünit nem lehet fogságban tartani és természetesen én is azt vallom, hogy egy vadállatnak a természetben a helye.  De vannak kivételes esetek amikor az is jobb, ha átmenetileg „fogságba” kerül, mintha magára marad.  Volt olyan is, aki mikor meséltem, hogy áttelel nálunk Gombi, nagyon rosszallóan nézett, mintha valami bűnt követnénk el azt gondolta, hogy pont attól fog elpusztulni, hogy fogságban tartjuk.

De nem! Gombi szép kis sünivé növekedett és úgy érzem, kész már az önálló életre. Igaz, néha elgondolkodom, hogy mit fog szólni az első nagy esőhöz vagy hideghez vagy mit csinál majd, ha valami megtámadja és hogy tud-e majd magának élelmet szerezni (mert ugye eddig kiszolgáltuk). De úgy van, ahogy te is írtad az egyik leveledben bíznunk kell az ösztöneiben! Mást nem is tehetünk.

Igazán jó érzés, hogy segíthettünk rajta!

Nagyon szépen köszönjük a sok bátorítást és a jó tanácsokat!!! Azt kell mondjam, abszolút nem volt bonyolult dolog, viszont annál szívmelengetőbb!
2010.04.07. - ma visszük ki Gombit aki jelnleg 750g-os, olyan vegyesek az érzelmeim mert valahol vágyom is rá, hiszen tudom, hogy a szabadban lesz neki a legjobb és úgy érzem, ez egy nagy nap, egy fontos esemény napja. Közben meg sajnálom és féltem. 

Bíró György - Müller Zsuzsa és a lányok