Gonosz Munyosz története

Sziasztok!

Végre találtam olyan embereket, akik hozzám hasonlóan imádják a sünöket!

A mi történetünk nagyon egyszerű:

A fiam munkából hazafelé /november végén - a nagy esők után/ majdnem elgázolt egy pici sünit egy pocsolyában. Mivel kicsi kora óta ismeri és szereti ezeket a kis állatkákat, ezért kiszállt, betakargatta a pulóverébe és hazahozta. Annyira picike és fiatal volt, hogy még nem tudott teljesen összegömbölyödni, bár a tüskéi már megszilárdultak.

Behozta a házba, ahol rögtön megtörölgettük és meg akartuk etetni. Ekkor ért bennünket a meglepetés. Nem tudott egyedül enni. Próbáltuk macskatáppal, főtt csirkehússal, de nem evett semmit. A fiam ujját viszont harapdálta. Ekkor - már tápszert akartunk keverni - eszembe jutott, hogy halrudakat sütöttem. Először szétszedtem, s a nagyon puha belsejét dugdostuk a szájába - nem volt egyszerű, mert az ujjunkat mindig megharapta -, majd ahogy rákapott az ízére, végigrágta az egészet. Ennyit enni, csak akkor láttam sünt (4,5 db-ot megevett!!!), amikor tavaly nyáron egy anyasün megevett egy egész sült csirkecombot. Lényeg az, hogy ettől kezdve nem volt gond az evéssel, bár válogatós maradt, a kedvence továbbra is a halrúd maradt. Ezen kívül kapott sült, főtt csirkét - egy darabig nyersen nem ette meg-, tojásrántottát, reszelt répát, és még sok mást is.
A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor egyszer palacsintát sütöttem. Az illatokra kimászott a helyéről és addig "cincogott" nagy keservesen, amíg nem kapott belőle. Félve adtam Neki, mert attól féltem, hogy valami baja lesz tőle, de hál' istennek csak az almot kellett hamarabb kicserélni alatta.

  
Egész télen ébren volt, állatorvosnál is jártunk, sokat játszottunk esténként. A nevét is arról kapta, hogy a fiamat mindig megharapta!
Ez már szinte mindennapos szertartássá vált. Addig nem tudott a ládájában nyugton maradni, amig legalább egyszer nem harapta meg.
Utána nyugodtan visszamászott a fészkébe és aludt tovább. Hát ezért lett a neve Gonosz Munyosz (Munyi).

Miután a mi kertünk a környékbeli sünök találkozó és párzó helye, ezért 3 hete kiengedtük. Úgy tűnik, hogy beilleszkedett, fiút is talált magának, mert 5 napja találkoztunk, s egy kicsit le kellett kezelni a fiúk okozta sérüléseket a nyakán. De nincs komolyabb probléma, minden este hallom a hangját - a puffogását messziről megismerni.

Nagyon hiányzik, ezért elhatároztuk, hogy ősszel megint megmentünk annyit, amennyit csak tudunk, a kertben lakókat továbbra is etetjük és készítünk nekik búvóhelyet.

A képek nem a legjobb minőségűek, mert telefonnal készültek. Talán látszik belőle, hogy milyen kis aranyos állatka a süni. Nekünk mindenképpen az, főleg a mi Munyink.

Üdvözlettel: egy sünbarát család Etyekről