Rezsőke története

2009. szeptember végén a szomszéd néni átcsöngetett hozzánk egy apró sünivel, aki beleesett a vízaknájába. Mivel neki olyan a kutyája aki nem hagyta volna békén az apróságot áthozta, hogy a mi kertünkben engedjük el. A süni nagyon apró volt és meglehetősen morcos, ami feltűnt, hogy enni és inni sem akar. Ezért elvittem egy speciális állatklinikára, ahol megnézték és parazita-mentesítés, vitamininjekció valamint infúziós oldat beadása után egészségesnek nyilvánították. Közölték, hogy annyira pici a süni (akkor már tudtuk, hogy fiú), hogyha elengedjük és téli álmot kezd aludni nem fogja túlélni, mivel 600g alatt volt jócskán és ennyi kellett volna ahhoz, hogy ne a saját szerveit kezdje el felélni a hosszú pihenő alatt. Mondták, hogy amennyiben lehetőségünk van rá tartsuk őt ébren, etessük és tavasszal engedjük el. Így töltötte velünk Rezső a hosszú telet ami mögöttünk van. Szabadon engedés előtt pár hónappal azonban voltak rosszullétei, úgy tűnt, mint aki ideiglenesen lebénul, oldalára esett, nem tudott rögtön enni, ahogy megkapta az ételét. Többször is visszavittem az orvoshoz, ahol mindig antibiotikum injekciót kapott, amitől persze semmi nem változott.

Az interneten kezdtem el keresgélni és így akadtam rá Orsi (pirospont) honlapjára, ahol rengeteg érdekes és értékes információt találtam, és felvettem vele a kapcsolatot, hátha van ötlete a rosszullétekkel kapcsolatban. Több is volt, és örömmel jelenthetem, hogy nálunk maximálisan bevált! Egyrészt Rezsi kapott száraz tápot is, amiből folyamatosan tudott enni két főétkezés között is, másrészt javasolta a csukamáj-olajat, a calciumot és a foszfort. Ezt utóbbi két elem esetében nem volt pontos információnk, mennyit lehet adni, ezért egy calcium ampullát nyitottunk fel neki, és mivel ez gyomorból is felszívódik napi 1-2 cseppet kapott az ételére. A foszfort pedig természetes úton gondoltam pótolni, kipróbáltuk, hogy szereti-e a tonhalat és a szardíniát és mivel Rezsi igazi süni, természetesen szerette. Egy hetes kúra után már egyáltalán nem jelentkeztek a rohamok, amelyek régebben naponta-kétnaponta voltak nála, tehát valószínűleg a hiánybetegség állhatott a háttérben. Pár héttel a kúra megkezdése után az idő is alkalmasnak tűnt ahhoz, hogy elengedjük az úrfit.

Mivel nálunk nőtt fel, nem tudom, mennyire emlékezett a kinti világból és mi napközben engedtük el, kicsit zavartnak tűnt először - a sok inger hatására - de 2óra elteltével már búvóhelyet keresett magának. Szoktunk neki kitenni ételt - bár valószínűleg talál magának eleget - ami el is fogy, remélhetően nem környékbeli cicusok közreműködésével. Kedden este a szomszéd kertbe menet láttam és mikor néven szólítottam megállt és visszafordult, de persze oda nem jött, amúgy sem volt tipikusan viselkedő süni, mindenkit megharapott, de direkt nem is akartuk őt annyira magunkhoz szoktatni, hogy később ne tudjon visszailleszkedni a süntársadalomba. A nálunk töltött idő alatt szépen megnőtt, és reméljük, hogy nyáron egy sünfeleséggel látjuk majd viszont, sok kis sünbaba kíséretében!

 
H.G.