Szoktatás

A sün nem igazán simogatni való állat, legtöbbjük azt sem szereti ha kézbe veszik, de azért vannak kivételek. Ennek ellenére ragaszkodó kis bohócok, akik igazán sok örömet szereznek, főként ha kölyökkoruktól fogva, helyesen kezelik őket.
A sünök és tanrekek rendszeres foglalkozást igényelnek, ennek hiányában félénkké és bizalmatlanná válnak illetve kerülik az ember társaságát. Ám még ilyenkor is ritkán harapnak, inkább csak puffognak és ijesztgetnek!
Ha süni kerül a házhoz fontos, hogy az első napokban (amíg nem szokta meg a helyét) ne piszkáld és ne is vedd ki! Inkább csak halkan beszélj hozzá. Mielött benyúlnál a ketrecébe, szólítsd a nevén amíg fel nem ébred (nehogy megijedjen) és csak ezután csald őt magadhoz finom falatokkal, erre a legjobb az élő rovar. Így tanulja meg, hogy a társaságod számára kellemes dolgot jelent! Amikor már a hívásra előjön és barátkozik, akkor jöhet a kézbevétel. Az első alkalmakhoz vastag kesztyűt ajánlok, mert ha a süni megriad valamitől, a tüskéit kimereszti és az bizony nagyon tud szúrni! Csak ha már nem fél és barátságos, akkor engedd szabadlábra a lakásban. (Tanrekeket nem érdemes elengedni, mert ők nagyon el tudnak bújni!)
A sünök többsége sohasem lesz szobatiszta, de azért meg lehet próbálkozni alomtálca kirakásával, hátha. Ami viszont mindíg beválik az a helyes időzítés! A sünt ne evés vagy ébredés után sétáltasd, mert ők ilyenkor ürítenek.
Előfordulhat, hogy bizalmatlan és félénk sün gazdája leszel, aki nem akar barátkozni veled, erre is van egy tippem. Rájöttem, hogy a sünök magabiztosabbak és kevésbé félnek ha van a fejükön valami, pl. egy papírhenger. Azt gondolják ha ők nem látnak minket, akkor mi sem látjuk őket, de hengerrel a fejükön előmerészkednek. Tehát ha ilyen makacs természetű sünöd van, akkor feltétlenül adj neki egy felhasított papírhengert. Mivel kíváncsi, legyőzi félelmét és kipróbálja, hamarosan belebújik és szaladgál is vele. Ha ezt látod, akkor beszélj hozzá megnyugtató hangon és tegyél-vegyél körülötte, pár nap múlva megpróbálhatod megérinteni is. A barátkozás így is lassabban fog menni, de legalább nem lehetetlen. A papírtekercs akkor is beválik, ha a süni stresszhelyzetbe kerül (pl. szállítás), így már nem is inkább játék, hanem terápiás eszköz!

Amit még fontos megemlítenem, az a füles sün kölykök harapdálása ivarérett korukig. Ez mindenképp bekövetkezik, bár változó intenzitással, ezt nem befolyásolják a tenyésztés és tartás körülményei sem!
Épp úgy mint a kiskutyák, a füles kölykök is megpróbálnak főnökök lenni, akaratuknak gyakran harapással próbálnak érvényt szerezni. A dolog természetes és felnőtt korra rendszerint magától is elmúlik, de ha a gazdi nem következetes, akkor ezt a magatartást fixálhatja is. Ezért aztán a füles sünök (akárcsak a kutyák) határozott nevelést igényelnek. Tapasztalatom szerint náluk is beválik az ignorálásos (figyelem megvonás) módszer. Tehát ha a sün harap, rögtön koppints az orrára egy határozott "nem" kíséretében, és haladéktalanul tedd őt vissza a helyére. Aznapra már nincs séta! Ezt következetesen kell ismételni, egészen addíg amíg meg nem érti, hogy harapni nem szabad.
Ha pedig a területét védelmezi a ketrecben, akkor kesztyűvel nyúlj be hozzá (véletlenül se lássa, hogy félsz tőle), így nem tud harapni. Általában az is segít, ha a berendezési tárgyak helyét gyakran változtatod, ez bizonytalanabbá teszi.
Ha pedig jól viselkedik, ne felejtsd el dícsérni és jutalmazni!
Hidd el, ez a kis odafigyelés bőven megtérül!